Változó idők
2009-02-18
Régen találkoztunk, véletlenül futunk össze. Van egy félóránk és sok megbeszélnivalónk. Üljünk be valahová egy sörre! Újonnan nyitott kávézó lesz a hely. Csak a szomszéd asztalnál ül két csaj. (Mondhatnám persze máshogy: lány, hölgy. De ezek csajok!) Fiatalok, hangosak, viháncolók, mobil telefonjukkal folyton fotóznak. Egymást, meg ki a térre. A pincér pedig nem jön, aztán mégis. Sör helyett végül mentateát kérünk. Érkezik is bögrében (vagy csészét illene írnom?) a forró víz; a teafilter meg valami megkezdhetetlen műanyagtasakban, amelyen sehol egy tépést könnyítő perforáció. A mézes zacskó is bonthatatlan kézzel.
Szerencsétlenkedünk, kínlódunk, próbálkozunk, már éppen ollót akarok kérni a pincértől, de barátom végül a fogával kiharapja a tasakját. Így teszek én is. Bár ez sem egyszerű feladat. Akár versenyt lehetne belőle rendezni. Celebeknek. Vagy fölvenni kandi kamerával. De hát mi nem vagyunk celebek. A csajok se minket fotóznak. Ránk se néznek.
Fecsegünk barátommal, van miről, s közben nagy bölcsen megállapítjuk: változnak az idők, változnak a kávéházak.
