Majális
2009-04-30
Május elseje van. Meg Radnóti-év. Bemásolom ezt a verset. Ha már kétszeresen is időszerű. Sőt, sokszorosan. Ezzel a verssel éppen ez a baj. Illetve, nem a verssel, az időszerűséggel van gond. A szendergő értelemmel. Győzködni kell magunkat, hogy nem reménytelen. De hát lényegében így volt ez mindig. Minden kor hasonló. Ezért maradnak aktuálisak a jó versek, a jó költők.
„A hangraforgó zeng a fű között, / s hördül, liheg, akár egy üldözött, / de üldözők helyett a lányok / kerítik, mint tüzes virágok. // Egy lányka térdrehull, lemezt cserél, / a háta barna, lába még fehér, / a rossz zenén kis lelke fellebeg / s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. // Fiúk guggolnak, és parázslanak / az ajkukon ügyetlen szép szavak, / duzzasztja testük sok kicsiny siker / s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell. // Lehetnének talán még emberek, / hisz megvan bennük is, csak szendereg / az emberséghez méltó értelem. / Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”
