Jenei Gyula honlapja

Vers, mondás, személyiség

Vissza a listához

2009-03-24
Kissé lámpalázas vagyok. Csütörtökön kezdődik az a többfordulós szavalóverseny – amúgy kimittudosan, megasztárosan –, amelyet a szolnoki tévé napok óta hírel. Kísérlet: mennyire lehet érdekes a vers. A szavalás. Hogy lehet-e érdekes.
            No, én ugyan nem szavalok, de a forgatókönyv szerint benne leszek a zsűriben. Vagyis pontszámokkal, félmondatokkal részem lesz a sorrend kialakításában. S ez bizony nyomasztó. Felelősség. A tévé előtt ülve határozottan letehetném a voksomat bármelyik versenyző mellé, mondván, szerintem ez vagy az a jó. És érvelhetnék mellette családi vagy baráti körben. De itt többünk döntése, és persze a közönségé, győztessé emel valakit. A számszerűsített szerintemek. Akiket meg nem, azok vesztesnek érezhetik magukat.
            A vers és szavalás viszonyáról Kányádit szokták idézni: „Vers az, amit mondani kell.” Nekem viszont régebbről rémlik a gondolat. Kosztolányitól. Ő ugyanerről beszél: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír.
           
De milyen a jó szavaló? Milyen a jó versmondás? Napok óta erőteljesen foglalkoztat a kérdés. Az egyik lehetséges válasz: akin/amin átsüt a személyiség. (Maga a vers is attól jó, ha jó – egyebek mellett.) Még azt sem állítom, hogy a szavaláshoz szép kiejtés, tanult hangsúlyozás szükséges. Nem árt persze, de a személyiségen áll vagy bukik minden.
            Pár éve késői tévéműsorra kattintottam. József Attila-verseket mondott egy nehéz beszédű férfi, akinek minden szó kiejtéséért meg kellett küzdenie. Először csodálkoztam, miért tesznek ilyet műsorba. Aztán odaragadtam a székhez. A versmondót valamilyen baleset érte, kómából gyógyult fel, újra tanult beszélni. De a sérülés csomóitól nem sikerült szabadulnia. És mégis! A képernyőn átjött a csoda.
            Vajon a szokatlan helyzet, a versmondó egyedi tragédiája égette belém olyan erősen azt az élményt? Nem. Azt hiszem, inkább a személyiségének ereje.
            Azt a versmondót Madaras Józsefnek hívták.