Bezzeg a mi időnkben?
2009-03-17
Kollégiumi tanárként tudom, látom, hogy a diákok többsége négy-öt-hat oldalas kivonatokkal (Száz híres regény, Internet) intézi el a kötelező olvasmányokat. Jókait, Shakespeare-t, akárkit. Azt is érzékelem, hogy a pedagógusok ezt pontosan tudják. Sőt: a magyartanárok jelentős része ugyanezekből a kivonatokból készült főiskolai, egyetemi vizsgáira is.
Nemrég hallottam, hogy újraírják a klasszikusainkat: Az arany embert, A kőszívű ember fiait. Mondjuk, feleakkora terjedelemben, korszerűbb nyelven. Én ugyan olvastam mindkettőt még eredetiben, de hát akkoriban a diákokat máshogy és másfajta erősségű ingerek érték unalom ellen. Átrágtam hát magam a Baradlay-fiúk történetein, bár úgy emlékszem, nem tartozott kedvenc olvasmányaim közé. Kíváncsian vártam, nagyobbik fiam hogyan birkózik meg vele hetedikben. Baráti házaspár panaszolta, hogy kitűnően tanuló, könyvmoly lányuk is kínlódik csak a Jókai-nagyregénnyel. Aztán a magyartanáruk másik könyvet adott kötelezőnek. Talán a Harry Pottert. Becsülöm érte. Kevés tanár akad, aki a régi kötelezők helyett a gyerekek számára (is) jobban befogadható olvasmányt keres, némi munkát adva ezzel magának, hiszen a bejáratott elemzés-sablont is le kell cserélnie.
Nem hiszem, hogy a diákok többsége ezentúl is ne a kivonatokat, a pár oldalas összefoglalókat választaná, ám azt gondolom, hogy a klasszikusok átírása mégsem haszontalan, mert így talán mégis többen mélyednek el, például, éppen a Baradlayak fogyaszthatóbbá tett meséjében. Ifjúság számára átírt változatok különben régen is léteztek, ilyen a Robinson Crusoe is.
S egy régi történet a kötelezőkhöz való viszonyról: hatvanas éveiben járó értelmiségivel beszélgetek, aki szelíden ad hangot rosszallásának, mennyire nem olvasnak a mai gimnazisták. Bezzeg a mi időnkben, mondja! Aztán pár perc múlva, amikor a fiatalok dorgálása helyett a közel félszázados diákemlékek törtek fel belőle (a megye talán legjobb gimnáziumába járt), elmeséli, hogy ők a kötelező olvasmányokat felosztották egymás között. Mindenki kapott egy-egy fejezetet vagy pár oldalt, aztán „összedobták” a cselekményt.
Hja, akkor még nem volt Kötelezők röviden!
Vagy ki tudja.
