Szabó Tibor Benjámin: Jenei Gyulát kérdezi (2011)
http://3ddigitalispublikacio.hu/media/ujkonyvpiac/1106/ujkonyvpiac.php
Szabó Tibor Benjámin kérdezi Jenei Gyulát
– Szabó T. Anna írja rólad, hogy a megfoghatatlan megfogalmazásának mestere vagy. A 82. Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelenő Az időben rend van című kötetedet olvasva tényleg visszaköszön a megfoghatatlanság, de más, több is, erősebben: a tömbszerű, a megbonthatatlan nyugalom. Sehol egy kitörés, sehol zaklatott csörömpölés, a harmonikus versbeszéd körbefolyja az életet. Ennyire stabil lélek vagy? Soha nem sodor el az indulat? Vagy csak a líravilágodba nem engeded be?
– Hm. Nem gondoltam volna, hogy amit a kötetről, s így rólam állítasz, jellemezhet engem, illetve a verseimet. Ugyanakkor érteni vélem, amit mondasz, vagyis igazad lehet, s ez is kiolvasható a kötetemből. A válaszom viszont, hogy ez a tömbszerű, megbonthatatlan nyugalom, s az általad harmonikusnak vélt versbeszéd számtalan kitörés, zaklatott csörömpölés eredménye.
– A Vaktükörszilánk című ciklusban kortárs alkotóknak dedikált versek sorakoznak egymás mögött. Turczi István, Verebes György, Szenti Ernő, Várszegi Tibor, Körmendi Lajos, mások. Nehezen megrajzolható a csoport karaktere, érvényes kérdés lehet, hogy miért éppen ők. Ezek az emberek jelentik számodra a szellemi közösséget?
– Is, de nemcsak. Ezek többnyire alkalmi versek. Turczit például ötvenedik születésnapján kis könyvvel köszöntötték a barátok, pályatársak, és Tarján Tamás engem is kért, hogy írjak a kötetbe; Vass Tibor meg a Spanyolnáthában készített összeállítást Szentiről. Verebes György festő, grafikus pár éve Szolnokon él, így sokat dolgozunk együtt – rendszeres szerzője az általam szerkesztett Esőnek, sőt a lap arculata is az ő munkája. Amikor láttam az Alvó titánok című nagyszerű kiállítását, versbe kívánkozott az élmény, miként Várszegi Tibor barátom mozgásszínházi produkciójáé is. Körmendi pedig megkerülhetetlenül fontos írója volt Jász-Nagykun-Szolnoknak, az általa Barbaricumnak nevezett vidéknek. A régi mozgósokkal indult, de egy idő után ránehezült az önként vállalt vidékiség. Ennek a fényében sorsa, munkássága is tanulságos, számomra különösen, hiszen ugyanott szerkesztek irodalmi folyóiratot, részben ugyanazokkal a szerzőkkel, ahol és akikkel ő szerkesztett valamikor. Szellemi közeg, közösség? Hacsak a megyéhez kötődő Eső-szerzőket nézem, sokféleség jellemzi őket. Épp most jelenik meg egy interjúkötetem is, Ívek és törések a címe, s olyan különböző karakterű írók szerepelnek benne együtt, mint Darvasi László, Serfőző Simon, Ember Mária, Rentz Mátyás, Saád Katalin, Dienes Eszter, Benedek Szabolcs, vagy a közel húsz éve Újvidékről áttelepült P. Nagy István.
– A Másként mesélnéd ciklus versei gyerek- és kamaszkori emlékeket hívnak elő, a meztelenség szégyenérzetét, a csatornaparti szeretkezés hevét, régi szerelmek hangulatait. Érdekes felismerés, hogy nemcsak a vágyott élethelyzetek visszahozhatatlanok, de az akkor megélteket kísérő élmény se felidézhető, hogy hasztalan a megőrzésre törekvés, az emlékezet a lényeges elemeket nem őrzi, „amit keresek, / nincs a tájban”. Az egész kötet azt kommunikálja, hogy ami szép, az ott ragadt, elzáródott a régmúltban. Még sincs teljes rend az időben?
– De az is ott ragadt, ami csúf és rossz. Ami megtörtént, azzal pedig azonosak vagyunk, de hogy mit is fed az azonosság, az pontosan már rekonstruálhatatlan. Ahogy haladok az időben, úgy értelmeződnek újra a múlt dolgai, s úgy értelmeződöm át magam is. Szerencsére a kötetcím állítását nem kell egzakt módon igazolnom, az értelmezést rábízhatom az olvasóra. A könyvnek egyébként központi kérdése a halál, az elmúlás, az azzal való szembesülés, s egy nagyobb ciklus témája anyám halála – szóval egy generációs alapérzés feldolgozása. De hogy rend van-e az időben? Darvasi László a kötetem fülszövegében azt állítja, hogy a költő saját idejében valóban rendet tett, ám ez a rend nyugtalanító. Vagyis a látszólag megbonthatatlan nyugalom tömbje is baromi nyugtalanító tud lenni.
– A könyvet a Fiatal Írók Szövetsége gondozza. Ez hogyan lett így? A FISZ többnyire pályakezdő, de mindenképpen fiatal alkotók könyveivel jelentkezett eddig. Meglepő (a kiadó számára hízelgő), hogy egy beérkezett, érett költő a fiatalokra bízza kéziratát.
– A Hortus Conclusus-ban többkönyves írók is megjelennek. Engem Sütő Csaba András hívott a sorozatba. Csaba korábbi könyveimet is számon tartotta, írt róluk, s több éve sürget, hogy mikor csinálom már meg az újat, amely különben bő két éve nagyjából összeállt, legalábbis a váza, mert azóta persze hulltak ki versek a rostán, s újak is kerültek a meglévők mellé.
ÚJ KÖNYVPIAC, 2011/6
