Robert Burns: Búcsú
A tarboltoni Szt. Jakab páholy testvéreinek
Agyő! Egy szívmeleg agyő,
Természet kedves fiai,
Sok jó, eszes testvéri fő,
Eszméim titkos társai!
Míg távol országot járok,
Szerencse legyen veletek!
Könnyezve gondolok rátok,
Amikor majd távol leszek.
Együtt voltunk víg társak itt,
Együtt sok derűs éjszakán,
A Fénynek örvendtünk, amit
Nem láthat, csak e társaság,
Szent misztikusok, senki más.
Az emlék itt ég szívemben,
S ezt a gyönyörű ragyogást
Külhonból írom legszebben.
A szabadság és szeretet
Hitében egyesüljetek,
Az Isten-háromszögszemet
Nézzétek, ó, kőművesek!
A törvényeket tudjátok,
Mint függőón az egyenest;
Én visszhangzom majd imátok
A távolból is szüntelen.
Isten veled is, nagymester!
S kit mindőnknek kell óvnia:
Az ég áldjon meg ezerszer:
Kőművesség és Skócia!
S hogyha, testvérek, kérhetek
valamit én is tőletek:
Néhány könnycseppet ejtsetek
A költőért, ki messze megy.
J.Gy. köszönetet mond a nyersfordításért BenedekSzabolcsnak
