Másutt esendőbb
lapra lap, így múlunk el
– nem vér és nem hó –,
játszik az idő, halad;
mi benne él, minden
változó. nincs történelem.
a költészet: váladék
utcakövön. hideg eső
szitál, tétova közöny
(az is idegen, aki egykor
becézett, megszokta
hibáim, s amikor elutazott,
préselt levelet küldött,
mutatót, távoli őszből).
a történelem történetekre
esett. bűn és tisztaság:
micsoda maszlagok! anyám
magyarul szól hozzám,
másutt esendőbb vagyok
s nyelvtelen – mégsem
tudom, hazám ez
vagy kényszerlakhelyem.
