Belefárad
mert belefárad az ember. nemcsak
a harcba, sebekbe, de abba is, hogy föl
kell kelni, gatyát venni, zoknit húzni,
végezni a napi tennivalót, rohanni,
sorban állni, éhesnek, jóllakottnak
lenni, menni a munkahelyre, boltba
vagy csak úgy bele az őszbe, vak-
világba. belefárad, hogy elmegy
és mindig visszajön, elenged és
visszakönyörög. belefárad sírásba,
türelembe, bizalomba, bele az írásba,
örömbe, az elviselhető nehézségbe,
borba, harapásba, gyereknevelésbe,
örökös elemzésbe, szeretetbe, szeret-
kezésbe, belefárad a hírekbe, a szabad-
ságba, s hogy hiányzik valami.
belefárad kiabálásba, hallgatásba,
emlékekbe, jövőbe, s hogy lenni
szeretne. belefárad a betegségtől, halál-
tól való félelembe – ahogyan az apja is.
