Darvasi László: Az időben rend van című kötetről
Darvasi László
Az időben rend van című kötetről
Igazán nem tudom, hogy rend van-e az időben, de gyönyörű címe van ennek a könyvnek. A rend oly gyakran fölborul, válik kétessé, oly gyakran lesz harsogó káosszá vagy valami mély, az emberi egzisztencia legmélyebb alapvetéseit sértő igazságtalansággá. A rendteremtés aztán a költészet feladata is lehet. És ez a bátor, csöndes hangú alanyi költészet, melyet Jenei Gyula művel, valóban a rendteremtés igényével figyeli az élet eseményeit. A viszonyok, melyeket jellemezni, tisztázni, értékelni és leírni kell, hétköznapiak, a munkálkodás mégis nagyszabású. Azt mondja ez a költészet, hogy leginkább a viszonyaink tesznek azzá bennünket, akik végül is vagyunk. És ezek a viszonyok könnyen tematizálhatók. Reláció az elődökkel, az életünket kísérő vagy már eltávozott barátokkal és költő kollégákkal, a múlt fakósárga emlékeivel, az emlékezés lehetőségeivel, a családdal, a személyes félelemmel és a személyes halállal. Külön nagy, tragikus eseménye a könyvnek az anya betegsége, és halála. Megrendítően őszinte, szelíd, mégis kegyetlen versek beszélik el egy kórházjárás stációit. Jenei Gyula gyönyörű könyvet írt a férfikor félidejében. A lemezkorongot tehát megfordították. Nem állíthatunk annál dicséretesebbet, hogy e halk szavú költő a saját idejében valóban rendet tett. És ez a rend nyugtalanító.
FÜLSZÖVEG
