Benedek Szabolcs: Budapest vőlegényei
Jenei Gyula
Családi és egyéb történetek
Benedek Szabolcs: Budapest vőlegényei
Történelem és történetek érzékeny egymásba szövődése, ez adja Benedek Szabolcs új könyvnek rajzolatát. Három generációs családregény széles társadalmi tablóval: kis magyar história.
A narrátor Tóth Bence történész, aki elmondja nagyszülei és szülei életének jellemző körülményeit, kulcseseményeit, és saját személyiségfejlődésén is végigkalauzolja az olvasót. A paraszti világban gyökerező családon átgyalogolt a huszadik század világháborústól, mindenestől, miközben az egyik nagyapa gépállomási munkássá lesz, a gyerekek, unokák közül némelyik pedig értelmiséggé. A tanyáról, faluról érkező középső generációt a fővárosi tanulóévek után megyeszékhelyre sodorja a megélhetés kényszere, az elbeszélőnek azonban a fővárossal kapcsolatos kezdeti idegenségérzete, ellenszenve a folyamatos megismerésen át a teljes otthonosságban oldódik fel. Tóth Bence ráadásul Budapestről írta PhD-dolgozatát, így alaposan ismeri annak nemcsak helyszíneit, de históriáját is. Amikor felelevenít a családi legendáriumból egy-egy idekötődő élményt, vagy saját külső-belső történéseit meséli-elemzi, mindig eszébe jut valami kapocs a kitágult és eltűnt időhöz.
A díszletet a Margit híd, a proletár Váci utca, a Duna-korzó, a Vár, a Móricz Zsigmond körtér, Rákosfalva, bérházak, lakótelepek, kollégiumok, családi házas külváros adja, miközben megidéződik a nagyszülők tanyája, faluja, miként a középvárosi, napfényes szülői panel. Történetek elevenednek meg 56-ból, IV. Béla vagy az interregnum korából, a lacipecsenyének „nevet adó” uralkodóról, Buda el- és visszavételéről, a dualizmus várospolitikájáról, a bombázások és deportálások idejéből, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek focijáról, zenéjéről, s kap egy-két vagy néhány bekezdést a könyvben György barát és Tichy Lajos, SS tisztek és Savoyai Jenő, Szulejmán és Kádár János.
Vagyis a családtörténetet át-átszövik (fő)városismereti kitérők (megjegyzések, politika-, gazdaság-, kultúr- vagy hadtörténeti fejtegetések, mininovellák), amelyek kihagyhatók lennének a regény szövetéből – ám ne feledjük, ez az elbeszélő tudása a világról, ebből, ezekből a szituációkból, karakterekből is épül személyisége.
A szereplők értékrendje változik, s nemcsak generációk viszonylatában. Vannak statikusabb és fejlődőképesebb jellemek, az epizódokban felvillanó értékek is különbözőek, számtalan világszemlélet, magatartás ábrázolódik a műben, ám mégis fellelhető a sokféleség állandósága, s több évtizedes vagy akár -százados esemény értékszembesítései mögött is fölsejlik az elbeszélő nézőpontja, sőt akár politikai elvei. Nem véletlenül nyilatkozta Benedek: „a történelem nem más, mint az emberi élet és az emberi kultúra folytonossága”. Csak a háttér cserélődik, az ember lényege nem, következteti ki Tóth Bence nagyapja gondolatát: „történelmi históriákból és élményekből együttesen leszűrt tapasztalat, hogy hiába telnek az évszázadok, régebben is olyanok voltak az emberek, mint manapság, és józan számítással nézve ugyanolyanok lesznek ezután is.”
Ez az állandóság biztosítja az áthallásokat: mondjuk, a 16. századi főurak pártviszályainak lehet mára vonatkoztatható olvasata. Miként a mostani kulturális közrajongást is megfricskázza a szerző, amikor a fordulat idején emigrálókról szólva megemlíti Márait, aki: „egész életművét arra tette föl, hogy keserédesen nosztalgikus emlékművet állítson a számára etalonként és első számú ideaként megnyilvánuló polgári világnak. Ami Magyarországon talán soha nem volt – avagy legföljebb zárványok és csökevények formájában létezett.”
Benedek történelmi érdeklődése eddigi munkáiból is nyilvánvaló, itt viszont a főhős közvetlen családi felmenőinek valamint saját felnőtté érésének szerelmi szálra fűzött meséjét (kereséstörténetét) teszi posztmodernül töredezetté a szerző historikus figyelme, ám a regény ennek ellenére, vagy ezzel együtt lebilincselő: egyszerre könnyed, mert olvasmányos, ugyanakkor mély, mert plasztikusan árnyalt.
Benedek Szabolcs: Budapest vőlegényei. Pont Kiadó, Budapest, 2008
