Háy János: Háyland
Jenei Gyula
A land
Háy János: Háyland
Gyönyörű kékek vannak itt kikavarva. Ahogy az ég vagy tenger. Aztán azok a napsárgák. A csillagpöttyek között zuhanó piros ruhás manók. A szürke, a fekete a halál színe legyen! Vagy az ördögé. Az egymásra bukó angyaloké. A fekete, ahogy elnyel minden más fényt. Mindent elnyel, még a semmit is.
Van egy ország, egy vidék: könyvben létezik csak, a Háyland címűben. Lakói mégsem ismeretlenek számunkra. Régi sétálóutakon tűntek fel a nyolcvanas években. Manók: szomorúak, hagyományosak, meztelenek – kulcslyukakon kukucskálnak, egymás fejére állnak világítótoronynak, akasztják őket. Nagykönyvük az erényekről szól. Feltűnnek mellettük mézeskalács halálhuszárok is.
Háy János első verseskötetében már ott vannak a szövegek mellett. Később ott kavarognak, örvénylenek a szerző egyéb könyvborítóin.
A Háylandban egyszerre van jelen a gyermekire rájátszó vonalvezetés, színvilág, és a nagyon is végiggondolt képi poénok. Játék és szorongás. A motívumok újrahasznosítása. A képregényszerűség. A formák végletekig való egyszerűsítése. A tematika sokszínűsége: a focitól az indiánokig, a törökvilágtól a színházig, a teremtéstől a freudi képletekig. S a rajzokhoz, festményekhez hozzátartoznak a magyarázó-értelmező-humorforrás címek.
Nem tudom, hogy Háy János író képeit hogyan tartják számon a képzőművészek, miként értékelik a műítészek, én mindenesetre régóta szeretem szín- és formavilágát. Pontosabban azt a kesernyés, játékos, viccesen esendő hangulatot, amely a képekből kisejlik. Ahogy a képeiből (is) kisejlünk. Jó tíz éve írtam egy verset, amelynek rugaszkodási pontja valamelyik Háy-könyvborító volt: „templomfreskókon hasad a fény: / olyan kék az ég, ha vízfestékkel könyvbe / mázolod. az egymást metsző apró, sárga vonalak: / csillagok: színek, távlatok. / csak az örvényt kéne megfesteni még, / körkörös ecsetvonásokkal tán, mintha vízen, / ahogy a mindenséget / vattacukorként magába tekeri: / tárgyat, állatot, embert, / ezeket a verseket, / a könyvbe festett kék eget / csillagostól, vattacukorként, / ahogy ezeket a verseket”.
Azt írtam, van egy világ, amely könyvben létezik csak. Illetve most már bennem, bennünk is. Akik kézbe vesszük ezt a könyvet.
Háy János: Háyland. Palatinus Kiadó, Budapest, 2011.
