Jenei Gyula honlapja

God is great

Vissza a listához

2010-02-10
Kaptam egy körímélt. Hívőknek szól és hitetleneknek. Aki küldte, azt írta négy felkiáltójel elé: nézzétek, a kereszt sértetlen. A kép felett angol mondat: Isten nagyszerű.
            És valóban, az ember nagyságú festett Krisztus-szobrot tartó, úgy négyméteres kő- vagy betonfeszület teljesen ép. Szemből süt rá a nap. A kereszt előtt motor, rajta három színesbőrű fiatalember. Az elöl ülő piros fejkendőt visel, és a keresztet bámulja, a mögötte lévő bézbólsapkás valahová előre néz, a harmadik fiú meg bele a fényképezőmasinába. Körülöttük kő- és téglatörmelék, semmiben lógó tetők, csupasz gerendák, belső falaikat mutogató házak szomorú kitárulkozása – egy romba dőlt szigetország: Haitii.
            Próbálom értelmezni a felkiáltójeles mondatot. Hogy mit akart kifejezni vele, aki a kép fölé írta. Érzelmet, az biztos. De milyen érzelmet? Nem tudok másra gondolni, minthogy valamiféle lelkesedés az, ami elindította a világhálón a fotót. Valami vallási buzgalom. Hogy lám, Isten létezik – hívők, legyetek ebben még bizonyosabbak, hitetlenek, ti pedig szembesüljetek a bizonyossággal: God is great.
            Isten megóvta a keresztet: sértetlenül. Igaz, összedőlt mellette egy világ, a halottak száma az újabb adatok szerint több mint kétszázezer, rengeteg a sebesült, a csonkolt, az örökre nyomorék, az árva, tömegek veszítették el fejük felöl a nyomorúságos fedelet, nincs elég élelem, nincs elég orvos. Számos országban gyűjtést szerveznek a szigetország javára, mert kulturálisan belénk kódolódott a segítőszándék – enni adni nagyra hízott lelkiismeretünknek. S akkor valaki elkezd lelkesedni egy ilyen képen, egy ilyen tényen, hogy a romhalmaz közepén sértetlenül ragyog a kereszt.
            Én meg nem értem, hogy mit akar üzenni. Pontosabban értem, hiszen odaírta: Isten nagyszerű. Ám a kép láttán, a Haitiin történt katasztrófa nyomán azt is kérdezhetnénk: miért hagytad, miért csináltad ezt, Isten?
            Persze tudom, azoknak a szerencsétleneknek a nyomorúsága túl távoli ahhoz, hogy kulturális toposzaink önműködtetésén túl ténylegesen átérezhetnénk, a hitre meg, úgy látszik, annyira szüksége van sokaknak, hogy a megmaradt keresztet jelként értelmezve körlevelekben küldözgetik az azt ábrázoló képet, amely azonban a csoda bizonyossága helyett sokkal inkább a hitbuzgó butaságról szól.