Tanítások
2009-06-23
Szolnokon a Vártemplom előtt Györfi Sándor Szent István szobra áll. Monumentális alkotás, egy kis dombot építettek alá, onnan szemléli a környéket a szoborkirály; baljában mintha egy templommakettet tartana, szent (ezúttal bronz) jobbjával meg lefelé mutat, az ő tábláira, melyre erkölcsi törvényeit véste a szobrász.
Fiához írott intelmeit. Amelyet persze nyilván az intelemírója írt. Mindegy.
Négyéves fiammal gyakran járunk el a templom előtt. Néha közelebbről szemügyre veszi a szobrot, s elcsodálkozik, hogy annak még az enyémnél is nagyobb a lába. Mivel most ismerkedik a betűkkel (nem mi erőltetjük, de szereti megkérdezni rájuk bökve, hogy melyik milyen), tegnap azokat a gránittáblákat kezdte tanulmányozni, amelyekre az Imre hercegnek szánt intelmekből véstek fel néhány töredéket. Négyzetméternyi, szabálytalan kőlapok a töredezettséget sugallva, mégis egy tömbben mutatják a legfontosabb tanításokat. Fiam persze még nem tudja összerakni a szavakat, csak az ismerős betűket keresgéli.
Az egyik táblán ez áll: „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és gyűlölség.”
Ismerem az idézetet, valamikor történelem szakot végeztem, a millennium idején is gyakran citálták, most rákeresek a neten, igen, ez a főemberekkel, vitézekkel szembeni kívánatos magatartásra tanít. (Hogy pontosan mit is értettek alatta, arról nyilván könyvet lehetne írni.) Viszont ahogy olvasom a kortárs műalkotáson ezt a gondolatot a genetikát sosem tanult királytól vagy királyi intelemírótól, nagyon épnek tűnik. A Szent Jobb sem épebb nála.
Kérdés, ezer év elég volt-e, hogy az ország megtanulja?
