Hisztériák, hiedelmek
Múltkor egy körlevél járta a neten tíz-tizenöt bűncselekmény rövid, sokkoló leírásával. Amelyet cigányok követtek el. Állítólag. A levél így végződött: „2008. november 23. – Kiskunlacházán egy 14 éves kislányt este hazafele menet megtámadott 6 cigány, megerőszakolták, majd meggyilkolták,és a meztelen holttestét az út mellé hajították. Szerinted sincs cigánybűnözés?”
Máskor meg valaki a következő szöveget küldte: „Tegnap hallom, hogy a rakamazi morotvában két kiszúrt szemű, elvágott torkú fehérembert találtak. Jó kis ballada-alapanyag! (Aminél persze fontos kritérium, hogy legyen igazságtartalma is mindennek.) Ugyanakkor az is tény, hogy e várossá avatott faluból ezer kopogtatócédula került a Jobbik kezére. Ebből hatszázat egyetlen kocsma termelt ki.”
A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy a fehéremberektorkátelvágók cigányok. De gyanús volt, hogy a kékhírekre hegyezett médiában nem hallottam az esetről. Rákerestem a neten. A nyíregyházi rendőrkapitányság közleményére találtam, amely határozottan cáfolja a fentieket, s egyben közli a rémhírterjesztés büntetési tételeit.
Most meg, ugye, meglett a kiskunlacházi lány gyilkosa. Vörösesszőke „fehérember”. Vagyis nem hat cigány. A számítógép vagy tévé előtt ülve ez, minden borzalma ellenére, távoli történetnetnek tűnik. Ám ott, Kiskunlacházán, biztos, hogy azt is tudni vélték, ki az a hat. Na, annak a hatnak a helyébe lenni!
A hisztériakeltésen, a rémhírterjesztésen gondolkodom. Hogy kinek a lelki szükséglete, kinek az érdeke az ilyesmi? Azok az értelmiségi ismerősök, barátok, akik körbeküldenek ilyen leveleket, miért teszik? Persze, bárki bedőlhet ennek vagy annak a hírnek; sok ezer éves a hazugságipar, ráadásul egyre fejlettebb, tudományos eszközökkel dolgozik.
Miért futhat végig az országon egy ilyen a gyanú? Mert a cigányok olyanok, hogy megerőszakolják a gyereklányokat, s megölik őket? Bizonyára köztük is vannak, akik elkövetnek ilyesmit. De a nem cigányok között is! A magyarok, az osztrákok, az angolok, s a kínaiak között is. Mert a bűn az emberhez tartozik, nem pedig valamelyik nép sajátja.
Az előítéletek élnek, dolgoznak, ímélt íratnak magyar értelmiségiekkel. Pár napja Jónás Tamás, kitűnő költő, történetesen cigány származású, arról beszélt szolnoki estjén, az előítéletek azért veszélyesek, mert nem engedik magukat fölülírni.
A 19. század végén Solymosi Eszter esete borzolta a kedélyeket. Még ma is vannak, akik azt hiszik, tényleg a zsidók ölték meg rituális okokból a tiszaeszlári kislányt. Pedig maga Kossuth Lajos is szót emelt Turinból, olvasom valahol, s tiltakozásában középkori előítéletnek, Magyarország gyalázatának és a civilizációhoz méltatlannak nevezte a vérvád-ügyet.
Vajon a két kamaszlány tragédiáját követő hisztériában nincs valami közös?
