Jenei Gyula honlapja

Bemutatkozás


1962-ben születtem Abádszalókon. Kunhegyesen nevelkedtem, ott jártam általános iskolába és gimnáziumba. 1984-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar és történelem szakot végeztem, majd 2006-ban a Szegedi Egyetemen magyartanári diplomát szereztem. Tanítottam, népművelősködtem, voltam kollégiumi tanár, de többnyire újságírásból éltem: városi és megyei lapoknál, a Szabad Földnél, illetve a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójában foglalkoztattak. Jelenleg a szolnoki Varga Katalin Gimnázumban tanítok magyart. Laktam Szegeden, Nyírteleken, Karcagon, most Szolnokon. Feleségem, Fekete Marianna, tanár. Van három fiunk: Máté (1993), Kadosa (1995), Zalán (2005); valamint egy lányom: Virág (1987).
      Verseket a nyolcvanas évek közepétől publikálok. Írásaim többek között az alábbi folyóiratokban jelentek meg: Alföld, Ambroozia, A Vörös Postakocsi, Bárka, Ezredvég, Élet és Irodalom, Forrás, Irodalmi Jelen, Jászkunság, Jelenkor, Kalligram, Kortárs, Magyar Napló, Mozgó Világ, Műút, Pannon Tükör, Parnasszus, Prae, Spanyolnátha, Székelyföld, Tiszatáj, Új Forrás, Zempléni Múzsa.
      1998-ban alapítottam, s azóta szerkesztem az Eső című negyedévente megjelenő irodalmi lapot. A lapcsinálással irodalomszervezési feladatok is járnak Jász-Nagykun-Szolnok megyében: több antológiát, könyvet jegyzek szerkesztőként, irodalmi rendezvényeket és előadássorozatokat szervezek. Alkalmanként írtam, írok recenziókat napilapokba, néhány folyóiratba, internetes újságba, egy tanulmányomban pedig Körmendi Lajos munkásságát dolgoztam fel. Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának.
      Köteteim: Mindig más (versek), 2018; Mintha ugyanaz (válogatott és új versek), 2014; Munkák, metaforák (íróinterjúk), 2014; Dónde estaría (versek spanyolul), 2014; Az időben rend van (versek), 2011; Ívek és törések (íróinterjúk), 2011; Nézni a tájat (szövegek, Csabai István fotóival), 2008; Ha kérdenéd (versek), 2006; Futóhomok (tárcák), 2003; Grafitnap (versek), 2002; A víztorony vitorlái (versek), 1997; Valahogy (versek, Sárkány Sándor festményeivel), 1992; Hátországban (versek), 1990.