Talált
2009-04-23
Keresgélek a fiókjaimban, illetve a számítógép mappáiban. Az alábbi életképet találom. Pár hónapja írtam, de úgy tudom, sehol nem jelent meg. Fáradt vagyok, most nem írok semmit. Csak idemásolom ezt:
Csák ákko’ fizetem ki, há bisztosán joú. Sovány, hatvanas, cigarettától rekedt nő tartja föl a kis csemegebolt pénztáránál a sort. Ceruzaelemet venne új, még kicsomagolatlan vérnyomásmérőjébe, s azt akarja, hogy a boltos próbálja ki az elemet, hogy az nem romlott-e meg a sok állásban.
Térülök, fordulok, bepakolom a kosárba mindazt, amiért jöttem. A pénztárnál közben hosszabb lesz a sor. Az elem nem romlott meg, s ha már működik a szerkentyű, az öregasszony megméreti a vérnyomását a fiatal pénztárossal. Már öten vagy hatan várakozunk szóhoz sem jutva a helyzet furcsaságától. Az előttem álló férfi végül beszól: akár orvosi rendelőt is nyithatnának. Így hamarabb szabadulunk tőle, grimaszol az idősebb boltos, aki látva a helyzetet, a csemegéspult mögül beáll a kasszába. A vérnyomás rendben, vagy legalábbis a mérőeszköz, az öregasszony elégedetten távozik; aki meg mérte, elmegy kezet mosni.
A vásárlók vérnyomása valószínűleg magasabb a szokásosnál. A boltosoké is. Várunk a sorunkra maflán, szégyenkezve, türelmetlenül.
